1. Beton.Hofi - Be vagyok zárva 
2. Ismerős Arcok - Nélküled 5:41 [2010]
3. A Pál utcai fiúk (musical) - Mi vagyunk a Grund
Zorall - Homokóra
| Szövegírók: |
ifj. Boros István |
|---|---|
|
Farkas Nándor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Megtekintve: Ma 3, összesen 17232 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Ülök a szobámban búsan, egyedül,
És a fájó múltra gondolok. (jee)
Odakünn az utcán lassan fény dereng,
És az órán pereg a homok.
Szeretném a homokórát megállítani,
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg-pereg,
Így hát, kedves, tovább szenvedek.
Nem tudom elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak,
Két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést,
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeimet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára, drágám, azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
Nem tudom elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak,
Két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést,
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeimet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára, drágám, azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
Eredeti: Záray Márta - Homokóra
És a fájó múltra gondolok. (jee)
Odakünn az utcán lassan fény dereng,
És az órán pereg a homok.
Szeretném a homokórát megállítani,
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg-pereg,
Így hát, kedves, tovább szenvedek.
Nem tudom elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak,
Két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést,
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeimet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára, drágám, azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
Nem tudom elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak,
Két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést,
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeimet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára, drágám, azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!