Cseh Tamás - A vidéki rokon

Kívánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
Keresztben jégeső bombázza szét, azt amit láttam,
Számban az íz, valami íz és nem múlik el,
Ágyamban felülve levetem a kabátomat.

Egy kis városban, ha jól emlékszem túl elszálltam,
Hárman is voltak, ott meg fogtak egy konyhában,
Szárnyam is volt, ott csapkodott, plafonra vert,
Ide is ütődtem, oda is ütődtem és oda lent.

És oda lent, hárman is hívtak: „Gyere, ne félj már!
Félre értetted! Nem úgy gondoltuk. Hova is szállnál?”
Szárnyaimból hullott a toll, s a kis városon,
Csendesen átment egy autóval egy rokonom.

Ez az a rokon, akire leginkább számítottam,
És ő volt az, aki ott hagyott egymagamban,
Kint elzúgott egy autóval, puha estében,
Neki elárulnám, hogy ott a konyhában mitől féltem.

Egy kis városban, ha jól emlékszem túl elszálltam,
Hárman is voltak, jól meg fogtak egy konyhában,
Pihegtem ott, s aki fogott langyos tenyér,
S hallottam még, távol egy autó a sztrádára ér.

„Tegyük az ágyra. Fáradtnak látszik. Vigyázz Laci!
Nem kell már mindjárt… Nem kell már mindjárt az ágyat választani.
Aludj már! Mi bajod? Éjszaka van.
Miket is kiabálsz? Miket is? Szegény fiam.
Micsoda rokon?! Micsoda autó?! Micsoda út?!
Tudtam… Tudtam, hogy végül… Tudtam, hogy végül ide jut.
Vigyázz felugrik! Fogd meg! Fogd meg szegényt!
Mit kívánsz? Kérsz egy kis… Kérsz egy kis…egy kis tojás lepényt?
Akkor hát igyunk, hogy ha túl vagyunk az ijedségen.
Akarod, hogy meg csókoljalak? Annyira féltem.
Ott hagytuk abba… Hol is Laci?!
Holnap majd elmegyünk, elmegyünk, elmegyünk jegyeket váltani… jegyeket váltani!”

Egy kis városban, ha jól emlékszem túl elszálltam,
Hárman is voltak, ott meg fogtak egy konyhában,
Szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson,
Csendesen áthajtott egy autóval egy rokonom.
Szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson,
Csendesen átment puha estében egy rokonom.