1. Dzsúdló - Sötét 
2. A Pál utcai fiúk (musical) - Mi vagyunk a Grund
3. Ballagási dalok - Gaudeamus igitur
Effeta - Utolsó csók
| Szövegírók: |
Márton István |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 2, összesen 6503 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
A régi legyek úgy körbe dongnak.
Azt hiszik, meghalok holnap,
Én iszom még egyet a hervadt földre,
ki szomjazik az évtizedre...
Zátonyra futott az élet,
kisiklott egy kanyarban,
úgy gondolta, mindent szabad,
amit egyébként, csak a nagyoknak!
Nem mozdul semmi,
én is csak lebegek,
eltűnt mindenki,
a legyek sem keresnek!
Dobogó szív, aztán,
egy végtelen sípszó,
hallgatom még,
milyen hosszú a csend, amit bennem ültettél el...
Hogy nőjön nagyra!
Elnézek balra,
azután szép lassan jobbra,
az utolsó csókom, aki kapja – marja,
de ne kérje senki, a földnek dobom,
hogy végleg megnyugodjon!
Azt hiszik, meghalok holnap,
Én iszom még egyet a hervadt földre,
ki szomjazik az évtizedre...
Zátonyra futott az élet,
kisiklott egy kanyarban,
úgy gondolta, mindent szabad,
amit egyébként, csak a nagyoknak!
Nem mozdul semmi,
én is csak lebegek,
eltűnt mindenki,
a legyek sem keresnek!
Dobogó szív, aztán,
egy végtelen sípszó,
hallgatom még,
milyen hosszú a csend, amit bennem ültettél el...
Hogy nőjön nagyra!
Elnézek balra,
azután szép lassan jobbra,
az utolsó csókom, aki kapja – marja,
de ne kérje senki, a földnek dobom,
hogy végleg megnyugodjon!
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!