Záray Márta - Vámosi János - Csak most maradj csendben

Aki csak ismer minket, jól tudja:
nekünk a horgászás a hobbink.
Alkony és napfelkelte, nyár, ősz, tavasz
minket a stégen talál kint.

Csitt, csak most maradj csendben.
Nézd az úszó,hogy mozog.
Korán reggel kukacokat szedtem.
Pontyot fog ma ez a kis horog.

Hallgass már, csitt, az égszerelmére.
Rég nem volt már ilyen jó kapás.
Halászlé lesz meglásd ma ebédre.
Vagy ha nem, hát majd valami más.

Énnékem túlságosan csendes a stég,
szótlanul telnek el az órák.
Ilyenkor mit tehet egy ilyen feleség?
Szórj be egy kis főtt kukoricát!

Csitt, csak most maradj csendben.
Most az én úszóm remeg.
Kifogom a Loch Ness-i szörnyet.
Szerintem egy méretes keszeg.

Hallgass már, csitt, az égszerelmére.
Rég nem volt már ilyen jó kapás.
Rántott szörnyet sütök ma ebédre.
Vagy ha nem, hát majd valami mást.

Húsz éve múlt még csak, hogy veled vagyok.
Volt részünk bőven jóban halban.
Csak az a bánatom, hogy sokat hallgatok.
Sosem beszéltem ki magam.

Hallgass már, csitt, csak most maradj csendben.
Figyeld ezt az őrült rángatást.
Fárasztasz a szövegeddel engem.
Még elszalasztom ezt a jó fogást.

Emlékszem rég másként beszéltél,
én voltam az igazi nagy fogás.
Hogy is mondtad amikor megkértél:
Csak te kellesz. Ugye? Vagy valaki más!