Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád
Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.

Ha néha bántalak, gondolj az első csókra
Gondolj az első édes halk szerelmes szóra
Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed
S rádöbbensz arra, hogy itt a helyed

Tudom, hogy jöhet egy másik, aki követ
Ki szebben mondja neked, hogy csak is téged szeret
Ne adj a szóra, mert holnap virradóra
Rájössz, hogy elrontottad már az életed

Hát jól vigyázz, hogy ne hibázz!

Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád
Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.