Lerch István - Szomjas angyalok

Nektek adnám a napot, a viháncoló holnapot,
Az ég ragyogását, szív dobogását nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.

Nektek adnám a titkokat, az álmon túli álmokat,
Holdugrató csillaglakók nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.

Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?

Nektek adnám az ünnepet, a reményt, hogy eljöhet,
Zászlót, zeneszót, szép napot, nektek adnám.
Ti szomorú, szomjas angyalok.

Nektek adnám a fenyőt, a tobozba zárt szép jövőt,
Fák örökzöld muzsikáját nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.

Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?

Nektek adnám a nevetést, a játékot, s a feledést,
Csodaország csodatárát, nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.

Nektek adnám a végtelent, az igazat és a képtelent,
Könnyszárító felhőcsókom nektek adnám.
Szomorú, szomjas angyalok.

Késő, ki mondja, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?
Késő, ki mondja meg, hogy késő már,
Ki tudja, a csend hol jár és kire vár?

Kire vár?
Kire vár?