Vörös István - Kalandra fel

Hozzuk le a földre az álmokat,
legyünk egy kicsit ma boldogabbak.
Indítsd a járgányt, minek várjunk,
mint szorgalmas méh, ma virágra szállunk.

Ez az a hely, egy új világ;
a napfény végre ránk talált.

Mi az az erő, mi egyre húz,
az irdatlan mélybe, még összezúz!
Vissza az útra, a csúcsra fel!
Hat megszállott őrült, kalandra fel!

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Mint egy városba tévedt indián,
csak állunk és ámulunk,
Rázz meg jól, hogy felébredjek,
valóban itt vagyunk!

Fura az élet, bár gyakran elvesz,
jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz.
Csillogó gyémántod köddé fakul,
majd öledbe hullik váratlanul.

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Mint egy városba tévedt indián,
csak állunk és ámulunk,
Rázz meg jól, hogy felébredjek,
valóban itt vagyunk!

Lehetsz te bohém vagy morózus lélek,
ma kitombolhatod a tinédzser-éned.
Nem gond a jövő, se a szétszórt sok év,
az Ígéret földje most csak a tiéd.

Kalandra fel, ez egy új világ,
ugye elhiszed, hogy vannak még csodák.
Én látom már távol az óceánt;
egy kis szerencse ránk talált.

Kalandra fel, ez egy új világ;
nekünk most ennyi járt.