Vörös István - Hittünk a tündérmeséknek

Felhőket kergetünk,
álmokat hajszolunk,
nyughatatlan a szívünk.
Szerelmes útvesztőkön,
féktelen vágyainkon át repülünk.

Megsúgtad százszor, hogy szeretsz s jó velem,
de te sohasem érzed,
azt, hogy ugyanúgy akarlak én is,
és hogy ugyanúgy érzek.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk,
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Maradj itt velem.

Naphosszat rohanunk,
fáradtan ébredünk,
csak úgy pörög az élet.
Egy év egy pillanat,
s mi abból megmaradt,
a miénk, összeköt minket.

Sok aprócska jelből, még szavak nélkül is
megértjük egymást,
s ha sötét felhők a kedvemre törnek
odabújhatok hozzád.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Maradj itt velem. ( Maradj itt velem, maradj még!)
Most hadd mondjam el, amit érzek.

Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk
pedig mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, egyedül érted,
és rólad szólnak az évek.
Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk,
S közben mindig csak egymásra vártunk.
Ugye érzed, ugye érzed
most itt vagyok, s akarlak téged.
Maradj itt velem!

Hittünk a tündérmeséknek!