Tizedes meg a többiek - Egyszer egy fiú

Valahol egyszer történt, hogy
megvertek egy fiút. Ott feküdt az utcán, véresen, eszméletlen. Segítettem neki,
mert fiatal volt. Bekötöttem sebeit, ápoltam, gondoztam. Lassan gyógyult
szegény, de az idő segített. A megtört testben egy élet lett újra kemény. Kért
tőlem egy fényképet és felírta a címem. Azt ígérte írni fog, de most már mennie
kell. Eltelt azóta pár hónap. Levelet tőle nem kaptam. Mikor mindez történt, A
jővőt nem éreztem még. Nem én. Egy nap aztán az utcán, emberek tüntettek.
Rendőrökkel álltak szemben, mint macska az egérrel. Véletlenül került elém,
torokfojtó látvány. Ahogy a két oldal, ölte egymást. Plexi pajzs a kézben,
gumibot a szájban. Utcakő és boxer, erre ott a válasz. Néztem az emberek arcát,
gyűlölet a szemükben. Az orromban éreztem az óriási feszültséget. Hirtelen
fájdalom csapott mellbe. Lenéztem és véres volt a testem. Vállamon folyt le
életem ereje. S ott állt szemben a felgyógyult barát. Kezében pisztoly,
egyenruha testén. Levegőt vennem most oly nehéz. Hangom elhalt és zuhantam én.
Halott volt minden. Nem élek én! Mikor mindez történt, Mindent tudtam már én.
Mikor mindez történt, Mindent értettem én. Akkor már rég.