Vologda városrész - Fekete Darvak

Itt van az ősz végleg, el múlt a hosszú nyár
Mit valaha álmodni véltem, mind elszaladt már
Az érzések megcsalnak, szemem mára már vak
Ahogy az eget nézem, felettem szállnak a darvak

Valaki, ahogy hozzám szól, áttör minden falat
Valaki, ahogy megérint a felszín alatt

Az égre nézek újra, egy madár vissza néz rám
Álmodik egy útitársról ahogy a többiekkel száll

Magával ránt a mélybe, a szédült feketeségbe
Hogy honnan jött, merre járt, csak ő tudja, és megy tovább

Elhívott engem is
De ő, a mának él
Barátra nincs szüksége,
Érzelmeitől nem remél
Úgyis meg-meg állnék
Magamra haragudva szállnék
Nem segít senki rajtam
Nem azt kaptam, amit akartam
Átkozott fekete darvak,
Szemembe könnyeket csalnak
Folyton őket látom
Mindenütt a világon
Átkozott fekete darvak
De lassan mind a porba hullnak
Úgy érzem semmijük sincs
Emlékük talán kincs

Elhívott engem is
De ő, a mának él
Barátra nincs szüksége,
Érzelmeitől nem remél
Úgyis meg-meg állnék
Magamra haragudva szállnék
Nem segít senki rajtam
Nem azt kaptam, amit akartam
Átkozott fekete darvak,
Szemembe könnyeket csalnak
Folyton őket látom
Mindenütt a világon
Átkozott fekete darvak
De lassan mind a porba hullnak
Úgy érzem semmijük sincsen
Emlékük egyetlen kincsem