Kalapács - Próba szerelem

Annyi válasz nélkül maradt
kényes kérdés
Közöttük jársz, nehéz minden lépés
Mint egy tiszta folyó,
olajszennyben ázva,
Sodródunk az időben,
a csalódástól fázva

Annyi elfelejtett, kedves régi emlék,
felrémlik még,
mint sok-sok kopott fénykép
Mint egy letört faág a jeges
forgószélben,
Örvények közt életünk
örök, vad veszélyben.
Próbáld meg! Úgy kérlek,
Nyisd hát fel a lelkedet!

Próba-szerelem, higgy nekem!
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
hogy nincs miért, de van kiért!
Próba-szerelem, higgy nekem!
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
… szeretném, ha értenél!

Mint egy rosszul hangolt,
drága mesterhangszer
Hamis a hang, hazug szóból tenger
Annyi jéghegy,
annyi jól álcázott csapda,
A bizalom most rejtett kincs,
kő és sár takarja.

Próbáld meg! Úgy kérlek.
Nyisd hát fel a lelkedet!

Próba-szerelem, higgy nekem!
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
hogy nincs miért, de van kiért!
Próba-szerelem, higgy nekem!
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
… szeretném, ha szeretnél!

Meguntam a harcot,
hogy mindig bűnösnek látsz
Küzdelmet a semmiért, a vitatkozást
Fáradt vagyok attól,
hogy árnyék harcolni vágysz,
Örökösen hibát találsz.

Próba-szerelem, higgy nekem!
Tedd le a fegyvert, úgy küzdjél,
hogy nincs miért, de van kiért!(3x)