Elisabeth (musical) - Giccs

(Luchieni):
Erre csak, erre csak, apraja-nagyja!
Miközben a budai katedrális mélyén,
ezen a nevezetes órán 1867 júliusában
Bécs nagy ura, Franz Joseph,
meg a páratlan szép kicsiny Elisabeth
már magyar királyi párrá is lészen. -
Élvezzék e fergeteges kedvezményt!
Most vegyenek, ez gyönyörű, örökös érték!
Majd 'hogy nem ingyen minden!
Erre csak, erre!

Ez ritka drága kép:
Elisabeth a trónon, és véle kisfia.
Ez még oly megnyerő,
e képen szépen együtt a nagy família!
Itt összegyűlnek ők, -
e tálka dísze lám királyi pár!
Itt a szép Elisabeth,
térdre hullva látni hagyja őt e csillogó pohár!
Bőven ömlik itt a téma, ez a ritka nagy varázs.
Hű, de hercig!
Ugye tetszik?
E holmi mégse más: giccs!
Giccs!
Giccs!

De mégse higgyed úgy:
a földi lét valódi íze fontosabb netán!
A tény nem érdekel,
mert a tény ha ingyen árad,
úgyis lehangol csupán!
Elisabeth a sztár,
csak ő a téma jó sok éve már!
De azt, hogy ő ki volt,
nem árulhatja el se könyv, se film, se jó tanár.
Mi tiszteletreméltó, mi fényes itt a kép,
mi más maradt a múltból, csak ósdi hulladék:
csak giccs!
Giccs!
Giccs!

Csak annyi még a lényeg,
drága Sissy-kétek ócska érdek ember, ó szegény!
Mi népszerű e nő,
bár az ő bankja hízott a bécsi nép tején!
Bár önmagának élt,
és gyermekéért Sophie-val harcban állt,
és küzdött érte csak azért,
hogy pár éve múlva eltaszítsa drága kisfiát!
De mért is jár a szám itt, ha semmi haszna nincs?
Az álmok és a tények, a szar, no és a kincs
- csak giccs!
Giccs!
Giccs!