Homonyik Sándor - Légy hű örökre

Hogyha kérdezed, miért jöttem,
mi szél fújt erre?
Válaszom, hogy a békés végtelen
küldött mindörökre.
Hogyha kérdezed, hol jártam? -
Viharokkal szemben.
Ilyen úton az egy, mit megtanulsz:
Légy hű örökre!

Hmmm, mennyit mondhatnék még erről!
Oooh, mennyi szó meghalt már!

Lakatok voltak az ajkainkon,
szavunk bilincsben!
De az álmunk még így is megmaradt,
és mindörökre.

Nehogy azt hidd, hogy vége,
nagyon is távol még.
Szabadon szívni az új levegőt,
azt, mit vártunk rég!
Nehogy azt hidd, hogy vége,
hisz annyian vannak még,
kik tükörbe nézni nem tudnak,
de nem fontosak rég.

Ha kérdezed, miért jöttem,
mi szél fújt erre?
Válaszol majd a békés végtelen
tisztán, s örökre.

Válaszol majd a végtelen.
Válaszol majd az értelem.
Örökre.. örökre..

Nehogy azt hidd, hogy vége,
nagyon is távol még.
Szabadon szívni az új levegőt,
azt, mit vártunk rég!
Nehogy azt hidd, hogy vége,
hisz annyian vannak még,
kik tükörbe nézni nem tudnak,
bár nem fontosak rég.

Hogyha kérdezed, miért jöttem,
mi szél fújt erre?
Válaszol majd a békés végtelen
tisztán, s örökre.
Válaszol majd a tiszta értelem,
mindörökre.
(Mindörökre.. mindörökre.. mindörökre.. mindörökre..)