Quimby - Az egyik ember... dalokhu video

Kilégzés
Előadó: Quimby
Album: Kilégzés
Megjelenés: 2005
Hossz: 4:49
Szövegírók: Kiss Tibor (Quimby)
Kiss Tibor
Zeneszerzők: Kiss Tibor (Quimby)
Kiadó: Tom-Tom Records
Stílus: Alternatív
Címkék: csalódás, élet, elveszett, embertelen, filozófikus, gúnyos, lélekvesztő, lemondás, megbotránkoztató, mélypont, sötét [+]
Miről szól a(z) 'Az egyik ember...' dalszöveg ?
A szöveg egy sor embertípusokat és a hozzájuk tartozó viselkedéseket írja le, akik mindegyike tükrözi az emberi természet sötét oldalát. Az egymástól eltérő jellemrajzok, melyek között vannak agresszívak, gonoszak, szerencsétlenek és hétköznapi személyek is, azt sugallják, hogy a világ beteg és embertelen. A világ sötét helyként van bemutatva, ahol a bizalomra kígyók tekeregnek, a szerelem fájdalmat okoz, és a nevetés mögött könnyek rejtőznek. Mindeközben a szöveg végén a szerző arra utal, hogy minden ember sorsa végül a halál, amit egy koporsó képe szimbolizál. A záró sorokban a szerző azt sugallja, hogy az emberi élet célja a világ 'megtermékenyítése', vagyis a nyomunk, a hatásunk hagyása a világon.
Nyomj egy like-ot ha tetszik ez a rovat!
Megtekintve: Ma 3, összesen 75951 alkalommal

Beküldő

kikka :)

kikka :)

Pontszám: 65

Dalszöveg

Az egyik ember megeszi a másikat,
A másik ember láncfűrésszel simogat,
A 3. csak simán a pénzed veszi el,
A 4.-et kérdezem, de ő már nem felel.
Az 5. a kisszobában befalcol,
a 6. még dugna, de te bealszol,
a 7.-ről mindenki tudja, hogy gonosz
a 8.-kal elmenőben szanaszét pofoz.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.

A 9. olyan mint egy koponya,
a 10. az előzőnek rokona,
a 11-es lábában már benne van a gól,
de a kispadról a 12-es lesre gyalogol.
A 13-as szerencsétlen alapból,
a 14-es sehonnai kalandor,
a 15.-nek kilóg a bele,
16 tonnát rakott, megette a fene.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.

A 17-es mélységesen alávaló,
a 18-as hétköznapi szalontahó,
a 19-esnek elment az esze,
a 20. jön már, és ez még csak az eleje.
A 21-es soha nem volt egészben,
a 22-est egyáltalán nem értem,
a 23.-nak nem ér a neve,
24 karáttal vicsorog rá a neje.

Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.

...szépen lassan lukra fut az utolsó,
jutalma egy baldahinos koporsó,
és kedvenc fekvő nyolcasunk a végtelen fele,
spricceli a spermát, hogy a világ vulvája legyen vele tele.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2024 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább