Az esti városban rengeteg a program.
Sietnek az emberek, hogy mindent lássanak.
De szomszédom Álmos úr, már este 6-kor felborul.
Elnyomja az álom, s reggelig meg se mozdul.
A színház, a tv, a film vagy egy jó könyv mit érdekli őt.
Álmában sem szakít ezekre időt.

Kérlek, hogy kelj fel, kelj fel, jóember!
Az élet hidd el, szebb nyitott szemmel!
Hisz múlnak a percek, és te átalszol mindent.
Kelj fel végre már jóember! Náná nánáná-ná!

Kérlek, hogy kelj fel, kelj fel, jóember!
Az élet hidd el, szebb nyitott szemmel!
Hisz múlnak a percek, és te átalszol mindent.
Kelj fel végre már jóember! Náná nánáná-ná!

Kelj fel, kelj fel, jóember!
Az élet hidd el, szebb nyitott szemmel!
Hisz múlnak a percek, és te átalszol mindent.
Kelj fel végre már jóember!

Kelj fel, kelj fel, jóember!
Az élet hidd el, szebb nyitott szemmel!
Hisz múlnak a percek, és te átalszol mindent.
Kelj fel végre már jóember! Náná nánáná-ná!

Kérlek, hogy kelj fel, kelj fel, jóember!
Az élet hidd el, szebb nyitott szemmel!
Hisz múlnak a percek, és te átalszol mindent.
Kelj fel végre már jóember! Náná nánáná-ná!

Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel!
Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel!
Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel!