Alapítvány - Hazafelé

Mikor az éjszaka rád köszön,
És már igazán ideje menni,
Aki réges-régen nem te vagy
Még hazáig próbál kísérni,
Sok fáradt arc figyel,
Sokan vagyunk, nem láthat senki,
Mire gondolsz, mire mozdulsz még?

Sóhajtott az ég
Szelet jósolt vörös alja,
Aki őt adta, az adott hangot,
De csak te vagy az, aki hallja,
Ordíthatsz bátran
A moraj még sokáig sok mindent elnyel,
Mire gondolsz, mire mozdulsz még?

Eddig hozott a busz,
Megállót ígért,
Most leszállhatunk,
Mert közös utunk, itt véget ért.

Sokasodnak a félelmek,
Árnyékbirodalmak születnek,
És élnek,
a hajnallal majd elvesznek.

Huzatos a kanyar,
Fázik az utakon a hazatartó
A kamion deret szállít,
És így egyedül konokul repül az a sok tonna

És ez a tél, ami tagad minden meleget
Fél, aki nem ért még haza csak tekereg,
És én, ahogy lépek,
Az egyik-másik ma hallott szó, most érkezik meg.

A tegnap, és a holnap
“Senkiföldje” ez,
Ugye ismerős, olyan válaszolós,
Pedig senki nem kérdez

A lámpák ugyan nem rád néznek,
De zöld, mehetsz, mintha értenének téged…

Huzatos a kanyar,
Fázik az utakon a hazatartó
A kamion deret szállít,
És így egyedül konokul repül az a sok tonna

És ez a tél, ami tagad minden meleget
Fél, aki nem ért még haza csak tekereg,
És én, ahogy lépek,
Az egyik-másik ma hallott szó, most érkezik meg.

És ez a tél, ami tagad minden meleget
Fél, aki nem ért még haza csak tekereg,
És én, ahogy lépek,
Az egyik-másik ma hallott szó, most érkezik meg.