Xantus Barbara - Álmodj, kicsi lány!

1. Gyönyörű szárnyán elillant a délután
A nap sütött még fáradt melegen
Szomorú árnyékot húztak maguk után
Az emberek utcákon, tereken.

2. Aztán a városra lassan rásimult az éj
A kapuk, a falak vaksötéten álltak
S én hiába mondtam, az üres utcán se félj, kicsim
Az álmok fölöttünk szállnak.

3. Sötét a város, sötét az éj
Csak mi vagyunk, de mégse félj
Kezed a kezemben, párnánk a köd
Lopakodunk a föld fölött.

4. Nagyokat lépünk, társunk a szél
Felemel majd és úgy mesél
Lebeg az éjben kicsi ruhád
Szállunk a kihalt városon át.

5. Álmodj, kicsi álmodj
Ugye szállunk felfelé már
Álmodj, kicsim álmodj
Ugye megmutathatom neked a csodát

6. Sötét a város, sötét az éj
Csak mi vagyunk, de mégse félj
Kezünk a csillag, egymáshoz ér
Szemünk a hold, a szürke fény
Szürke fény
Szürke fény

7. Kezed a kezemben, jó nagyokat lépkedünk
Ma éjjel végre messze viszlek innen
Bár a derekamig érsz csak, de ugyanúgy érzünk
Ugyanúgy látunk, ugyanúgy értünk mindent

8. Valaha egyszer biztos visszatérünk
Te megnősz majd, én megint kicsi leszek
De te sose felejtsd ezt az éjszakát többé
Ne félj és többé én sem félek.

9. Sötét a város, sötét az éj
Csak mi vagyunk, de mégse félj
Kezünk a csillag, egymáshoz ér
Szemünk a hold, a szürke fény

10. Nagyokat lépünk, társunk a szél
Felemel majd, és úgy mesél
Kezed a kezemben párnánk a köd
Lopakodunk a föld fölött.

11. Álmodj, kicsi, álmodj
Ugye szállunk felfelé már
Álmodj, kicsim álmodj
Megmutatom neked a csodát!