Rotkreis - Színpad

Hétkor indulunk, várhatóan elég jó lesz az este
A sofőr a helyet sokáig csak rossz irányba kereste
Mi sem tudtuk, hol van, bambán néztünk az éjszakába
Messze eltűnt már minden ismert hely határa

Óra múlva gyorsan kiszálltunk, elment a kedvünk
Valami csúnyán el lett nézve, mi nem ide jöttünk
Azért bementünk, de a kapunál a portás azt mondta a szemembe
Hogy nagyon sajnálja, de értsük meg, hogy csak engem enged be. Ahol

Senki sem volt, de úgy éreztem
Valami itt tart, itt a helyem
Ezen az ajtón nem jutok ki
Ez a sorsom, ez a végzetem

Odabent követtem a fényt a színpad irányába indultam
Zsúfolt volt, de nagyon reméltem, hogy feljutok ebben a káoszban
Találtam is egy titkos folyosót, nekem lett kitalálva
Fenn voltam, de ennél valami sokkal jobbra vártam

Nem volt szövegem, egy mondatom, amit elmondhattam volna
De mellettem mindenki csak a sajátját gyakorolta
Hatmilliárd színész játszott, mind lelkes, átszellemült
Vakok voltak, nem látták, hogy közönség soraiban senki sem ült

Hogy megszülettem, a világra jöttem
Tudom, hogy itt már vártak rám
Halkan súgták a fülembe,
Üdvözlünk az élet színpadán

Hol van a rendező, aki felelős mindezért az egészért
Sokan hallják a hangját, vagy csak megismerik a képét
Aki csak fenn ül valami stúdióban, s tudja hol van a kezdet, a vég
Van aki, nem hisz ebben, szerinte itt magától megy a játék