Piros 139

emlékszem nagyon jól
mikor megláttalak
nekem nem jutott hirtelen eszembe semmi
szótlanul álltam, szendvicsem a kezemben
de jó lenne most okosnak lenni
olyan szép voltál így ellenfényben
fogy egyből leesett az állam
szőle színű kilincshaj koronázta fejedet
tudtam, még egy perc és elvesztem az eszemet
ahogy ott álltál és furán néztél
hosszú perceken át csak a pofákat vágtad
semmi baj, engem ez nem zavar
tudom jól hogy csak a szotyoládat rágtad
hosszú piros körmeiden gyengéden
megtört a déli nap sugara
kék színű szoknyádon külön hangsúlyt kap
csípőd gyönyörű vonala

refr:
Kérlek ne menj el, kérlek hallgass meg
tudom hogy túl nagyot vétkeztem
törékeny lelked kicsi kapujához
érvényes jegy nélkül érkeztem

aztán a szemembe néztél végre
vagy inkább csak néztél volna
hirtelen megértettem: komor tekintetednek kancsalságod volt az oka
fehér színű nejlon zoknid
kecsesen kunkorodott bokádon lefelé
gyönyörű mozdulattal
emelted a magokat
a szád felé
aztán egy mozdulat, csak egy villanás
a mai napig nem értem
hangod visszhangzik a fülemben
a jegyeket és a bérleteket kérem
ez a mondat apró darabokra törte lelkemet
megtörten álltam és némán vártam míg
kitöltötted a csekkemet...