Kamikaze - 1 életünk, 1 halálunk video

Tragikomédia
Előadó: Kamikaze
Album: Tragikomédia
Megjelenés: 2005
Hossz: 4:22
Szövegírók: Busta
Funk
Lakatos Róbert
Árgyó Péter
Kordik Zsolt
Csató Adorján
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Magic World Media Kft.
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 2, összesen 17328 alkalommal

Beküldő

MirP05

MirP05

Pontszám: 35

Dalszöveg

Funk:

Papíromat átüti a diktatúra vízjele,
beárnyékolja napunkat rezsim új vízfeje.
Persze, zsákutca számháború színtere,
rezidenciád előtt tisztelegne díszszemle.
Lépésről lépésre semmi említésre méltó, naaahhh,
jön a vétó, kitör a pánik a teremben,
erekben fagyponton a vér,
emlékeztettelek már ezerszer,
ez nehéz kenyér, ezért
okosan teszed, hogy ha rám hagyod az osztást.
Ipari szórakoztatás, jelige trónfosztás.
Folyton folyvást folytást szájzár,
casting utána meating untána petting utána sztár.
Riadó - riadó zsibbasztó vízió dobozból,
piramisok homokból, disznótól disznótor.
Óvakodj utókor! Na de mitől?
A bosszú kalóriamentes mézédes ízétől!

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,

Busta: (refrén)

ha fullasztó a maraton
a futószalagon.

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem
nem álmodozom

Busta: (refrén)

a rácsos ágyon
a zárt osztályon.

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem,
a célom érdekében ajánlom: életem - halálom.

Busta:

A mai napig kérdezik, ki írja meg a szövegem?
Én vagyok az, Busta, aki a tettet elkövetem.
Sok mindenről szóltam, és mindig őszinte voltam.
Ez a Végső állomás 3 és most én jövök a sorban.
Mindenki demokráciáról beszél és szólásszabadságról,
mégis közülük lesz valaki, aki elszabadságol.
Én meg baszok rátok, akkor sem maradok csendben.
A Temes Laci meg a King Kong mindig itt lesz mögöttem.
Ha a Kamikaze megjelenik, az összes szaros rinyál,
pedig a mi brigádunk, hééj, csak hangulatot csinál.
És nem érted meg könnyen, a rap bármiről szólhat,
mintha nem is neked beszélnék, héj, hanem a faszomnak.
Mikor az Eminemet hallgatod, arra azt mondod, hogy kóser,
drogok, pénz meg a kurvák, na meg az anyját ásta el.
Aztán megtalálnak engem, hogy durva az én rappem,
inkább maradjak seggemen, mert a tűzre rossz fát tettem.

Funk:

Faktumokká vedlettek a baljós jóslatok.
A szabadon engedett indulatok felülkerekedtek rajtatok.
A lelketeken száradó nyomdafesték,
a söpredéknek törmelék, a pórnépnek moslék.
Most még innen minden út kómába vezet,
a képzelet ami bebetonozott, aztán feloldozott.
Tébolydában a magamfajta poéta pórázon,
hogy addig is hamis próféta pofázzon fennhangon.
Emelvényen a fény alján lénye elvakít,
a nyomorba taszít, egymásnak uszít.
Régi sebeket felszakít a harc,
ébredjetek idomítottak hátra arc.
Vagy még egy mondvacsinált szabadság,
hősi halottja manapság, ugyebár a mártírokat senki sem gyászolja.
Halleluja, hipnotizál a gyilkos szempár,
a panama kalap alatt akár Pablo Escobar.

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,

Busta: (refrén)

ha fullasztó a maraton
a futószalagon.

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem
nem álmodozom

Busta: (refrén)

a rácsos ágyon
a zárt osztályon.

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem
a célom érdekében ajánlom életem - halálom.

Busta:

Hát én nem maradok nyugton, inkább nyomom tovább fullon.
Ha belefáradok egyszer, megyek tovább másik úton.
Volt már arra példa, hogy a rövidebbet húztam,
mindig felálltam valahogy, hogyha megbotlottam.
Mi a nagy pöcsömet érdekel, hogy mi történik velem?
Inkább alám teszel görény, hogy én kiszarjam a belem.
Pedig ígéretet tettél, hogy nyugton maradtok.
Száz ilyen kis faszpinát húzok hogy ha akarok.
A semmittevésbe fáradsz. A rímeimtől megszáradsz.
Ha kicsit nem figyelsz oda, alulról a szag eláraszt.
Addig harcolok veletek, amíg energiám engedi,
aztán ha megunom, te faszmatyi, senki nem tud menteni.
Inkább ezer évet ülök, úgyhogy neked véged.
És mosolyogni fogok, mikor kirúgják a széket.
Az életemet a halálomnak felajánlom,
azt a sok szeretetet illett meghálálnom.

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem
nem panaszkodom,

Busta: (refrén)

ha fullasztó a maraton
a futószalagon.

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem
nem álmodozom

Busta: (refrén)

a rácsos ágyon
a zárt osztályon.

Funk: (refrén)

Nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem, én nem, én nem,
nem garantálom,
hogy élve, de végrehajtom a küldetésem
a célom érdekében ajánlom életem - halálom.

Busta:

A kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le,
a kezeket fel - fel,
a fejeket fel - le.
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//