Cseh Tamás - Széttört poharam

Levertem én
az asztalról
a kőre egy poharat, s széttörött.
Szabálytalan
tócsa maradt
szűk konyhánk kövén a borom.

Oly érdekes volt
ujjammal elvezetni,
rajzolgatni ezt meg azt
borból, kövön.

Először is
Ida néném
elgördült alakját rajzoltam meg.
Hátába kést,
mit férje szúr,
ki ormótlan csizmát visel.

Majd Ida néném
lassacskán madárrá alakult
és elröpült.

Sírjak vagy nevessek én,
oly csúfak voltak konyhánk kövén,
úgy, ahogy rajzoltam én,
vén Ida néném, szegény, szegény.

A nénikém
a férjét följelenti,
mint volt nyilast,
ki alázatos
ábrázattal
védekezik a kövön.

Ezt az ügyet
egy bíró akasztással zárja le,
persze a kötél borból.

Egyre fogyott
vörösborom,
de ezért még lerajzoltam magamat.
Rút figura,
aki vihog,
és kőre csak rajzol, rajzol.

Már attól tart
a kőre, kit rajzoltam, az a figura,
ki én vagyok, hogy ott marad.

Sírjak, vagy nevessek én,
oly ronda voltam konyhánk kövén,
úgy, ahogy rajzoltam én,
csúf magamat, szegény, szegény.

Sírjak, vagy nevessek én,
oly ronda voltam konyhánk kövén,
úgy, ahogy rajzoltam én,
csúf magamat, szegény, szegény.