Zorán - Hadd legyen

Volt már csend, ólommal írott rend.
S utána volt már fény, s könnyeztél úgy, mint én.
Emlékszem, volt már nyár, fagyott szívvel őszt vártál.
Vétkeim meggyónnám, ha bűnöm láthatnám.

Ott voltam bár, s nevemre száll,
hogy torz lett a dal, ha torz volt a táj.
S csak kérni van hatalmam már.

Hadd legyen sírban csend, reménynek hely ott fent,
S addig a part mentén, hadd legyünk ő és én.
Hadd legyen jó, kenyérhez szó, szerelmet választó.
Hadd legyen vég az istenektől, s béke az embertől!

Volt már szebb, s tegnapom mind több lett,
S nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel.
Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak.
S te nem tettél mást, mint én, a semmit, úgy, mint én.

Ott voltunk már, s nevünkre száll,
ha torz lett a dal, ha torz lett a táj.
Csak magunkhoz könyörgök már.

Hadd legyen holnap még, hadd legyen rossz vagy szép.
Hadd legyen gyermek sok, hadd legyen ő majd jobb.
Hadd legyen vers - se szép se jó -, vájtfülűt bosszantó.
Hadd legyen föld, hadd legyen ég, s gyermeteg bölcsesség.

Hadd legyen fütty, hadd legyen taps, zene, mit tőlem kapsz.
Hadd legyen gond, hadd legyen baj, városban füst és zaj.
Hadd legyen úgy, ahogy még van, hadd legyen még jobban!
Hadd legyen még a csoda, hogy vagy, Szerelmem, el ne hagyj!