Cseh Tamás - Orgazmus

Semmi hiba,
jó a haja,
jó a lábhajlata.

Szembe benéz,
egy szemmel verés
mindkét szembogara.

És hozzá még ott a derekán
az a csellószerű arány,
mi ellen nekem
nincs ellenszerem,
már nem kaphatom hibán.

S rá még az is,
hogy semmi hamis,
jó a dumája is.

Én megveszem,
és rá is teszem
az összes lendületem.

Még a szex is megfelelő,
az ágyban engem felemel ő,
csak az a fura,
hogy még nem volt soha,
egy rendes orgazmusa.

Nahát ez a hiba
nem volt soha
nálam probléma még,

úgy voltam vele,
ez a nő üzlete,
s ha nem mondja be,
én a magamét megcsinálom,
s ha úgy érzi, hogy átvágom,
szóljon nekem,
- nahát ez most beszólt:

hogy "Jó vagy fiú,
most ne légy hiú
és magadhoz szigorú,

ez úgy komplikált,
hogy a lelkemen át-
hatva csinálj csudát.

Hát ujjaiddal nyúljál ide,
aztán ide, most emide,
és látsz majd csudát,
a lelkemen át
juttatsz tetőig el."

Nyúlva oda,
aztán oda,
aztán meg amoda,

jött a csuda,
az orgazmusa,
és azt mondta, hogy
életében nem élt ilyet,
és ezentúl engem szeret,
hogy ezentúl csakis engem szeret...

Azóta értem lobog,
most zuhanyozok
és nézem tíz ujjamat.

Nézem hol a víz megtörik,
a lábam közit,
itt most melyik arat?

Hát úgy vagyunk most mi, férfiúk,
hogy odanyúlunk, idenyúlunk,
de mit ér az, ami kimarad,
min megtörnek a vízsugarak?

Mert jó, ő tető,
aztán én is tető
és kész van mind a kettő.

De mért képzelem,
hogy ő van velem,
miközben velem van ő.

Most énbennem ő
vagy őbenne én,
de hol van a mind a kettő?
De hol van a mind a kettő?

Hol a mind a kettő?!