Cseh Tamás - Désiré Beája

Mert robog a HÉV
Pomázról Pestre,
robog a HÉV
és hozza Beát.

Bizony a Bea,
a Bea bejáró,
Pomáz-Pest között
ingázik tehát.

Homlokát rányomja sokat
az ablak üvegére Bea,
bá-bá-bá-bámul,
hogy fut a táj.

A dal negyedéhez elért,
megismertük Beát,
ismerjük a HÉV-et és Pomázt,
hát ismertessük, hogy mi bántja Beát, mi a baja:

Beának baja,
hogy Pomáz és Pest közt
Pest és Pomáz
között csak úgy,

Egyedül mindig,
sejtelme sincsen,
hogy létezem,
plusz én se Beát,

A bejáró Beát
még véletlenül
sem ismerem.
Robog a HÉV.

Felénél vagyunk a dalnak,
tudjuk, hogy Bea
nélkülem él,
tudjuk, hogy ezért

Nem boldog,
tehát e dal
látszólag még
egyszerű dal.

De menjünk csak tovább,
És nézzük meg Beát,
mint cseppben
a tengernyi tragédiát.

Ugyanis Bea
nemcsak engem nem ismer,
hanem még számos személyt
és számos egyéb,

És számos egyéb,
nagy horderejű
sok eseményt.
bajban van Bea,

Bajban van Bea
tájékozatlan,
s robog a HÉV,
ott ül egymaga.

Vége hát úgy van a dalnak,
hogy Bea alulinformált marad,
ingázik ide és oda,
és alulinformált marad, formált marad.

Bizony a Bea,
a Bea bejáró,
csak bá-bá-bá-bá-bá-bá-bá-bámul,
hogy fut a táj.

S így vagyok én is,
mint egy be-be-be-be-be-be-be-be-be-bejáró,
csak bá-bá-bá-bá-bá-bá-bámulom,
hogy fut a táj.

És így van mindenki,
csupa be-be-be-be-be-be-be-be-be-be-bejáró,
csak bá-bá-bá-bá-bá-bá-bá-bámulunk,
hogy fut a táj.