Géniusz - Az élet örök változás

Sok hónap csend és sötét,
Majd utána fény
A világ várt, hogy megjöjj,
Kis emberi lény
Új lap az elméd,
Benned van még remény
Hogy felnősz tiszta szívvel
Szebben s jobban, mint én

Most arcod tündéri mosoly
Maradj ilyen soká
Ne váljon torz és gonosz
Ördögi vigyorrá
Most hangod tiszta, csengő
Őrizd meg így soká
Ne váljon rekedt, síri
Vinnyogó sikollyá

A szó majd értelmet kap
S tartalmat a tárgy
Úgy érzem, a világ megnyílt
És elkap a vágy
Azt mondod, belépsz
Én azt mondom, várj
Ha most mész, eltévedsz tán
Rosszul ne járj

Tested elég erős,
De a lelked még lágy
Ha most mindjárt csapás éri
Mély, nagy sebet vág

Az élet örök változás
Őszre tél, tavaszra nyár
Esőre hó, szélcsendre szél
Nem tudod, holnap mi vár
Bolyongsz az útvesztőben
Még nincs erőd, hogy megtaláld a célt

Ha az úton mégis indulsz
Tudd, hogy a jégen jársz
Könnyen reped, de a hó alatt
Léket sosem találsz
Láthatatlan csapdák várnak
Hogy elnyeljenek
A hullámok összecsapnak
Látod, a fejed felett
A csúcsról a mélybe, s vissza
Így érsz férfivé
Örömök, bánat, …
S megtudod, élni szép

Az élet örök változás
Őszre tél, tavaszra nyár
Esőre hó, szélcsendre szél
Nem tudod, holnap mi vár
Bolyongsz az útvesztőben
Még nincs erőd, hogy megtaláld a célt

De nem vagy már útvesztőben
Azt hiszed, megérkeztél
De hidd el, messze még a cél