Vidám Barakk - Idő előli utazás

Album: nincs kép
Előadó: Vidám Barakk
Album: Keressük!
Szövegírók: Torda Balázs
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 2, összesen 3516 alkalommal

Beküldő

jurdabos

jurdabos

Pontszám: 45

Dalszöveg

Kezdetben teremté Istent. Az anyagi világtól rettegő gnosztikus hős
Kezdetbent teremté kitárva szívét, hogy megtudja végre már, mit várhat ő.
Indul már végtelen túrára féktelen lelke, és kéri, hogy jöjjön vissza,
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „vagy” nélkül, félhet, hogy Léthének levét issza;
végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, a szfirót világa megtisztítja.

Az evidens igazság flórája nélkül a renitens valóság fellélegzett,
felfoghatatlanként rühelli értőit, halandó bérlői fejében leng
egy a-moll, egy kék szín, egy halványló érzés, mely azt súgja feléjük: más is „van bent”;
magukat elölről követő létükön kívüli értékes, fenséges rend
egységes voltával szembeni kétségben mégiscsak kérdés, hogy merre van „fenn”.

Közülük költő lesz egy, aki megérti, mit jelent az, hogy tényleg tiszta
túrára indul el végtelen lelke, és nem kell már kérni, hogy jöjjön vissza.
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza,
de nem élhet együtt már azzal mint érvvel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
hogy megfogan, kiválik, meghal, de létrehoz, teremt és alkot és meg nem unja.

Indul már végtelen túrára féktelen lelkem, és kérem, hogy jöjjön vissza
Nem alhat agy nélkül, ember sincs „Vagy” nélkül, félek, hogy Léthének vizét issza

Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar

Végtelen szétszéled, nélkülöz észérvet, szerintem már nem is tiszta,
A végtelen okosság flórája nélkül a lélek sem más, mint egy kopasz krisna,
Aki
Mindent akar, amit minden takar
Minden takar, ami mindent akar
Minden takar, amit minden akar
Miért kell EgyIsten, ha A Minden az arc?

Nélkülem minden olyan kihalt belül,
Nem vagyok velem, és érzem, hogy elveszve merül alá
Feledés fogalmát írja,
Tegnapi-régi, sírva, de bírva
Hurcolva némiképp maga elé tette
Az emlékeit, és ez lett a veszte,
Mert fáj, fáj,
Saját útja jár a lélek után,
Tör(l)i a boldogság képét,
És nyomban meglátja a végesség végét

És nem érkezhet meg a végtelen túráról, kénytelen uráról számot adni,
Ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő a Létteremtőfőleg

Itt maradni: ez itt a dolgunk, és ez lesz a neheze,
és csak rajtunk múlik, hogy akad-e ehhez egy
Más vagy egy társ, aki úgy belénk ás,
Hogy lesz elmúlás, de tényleg tök más

Túrára indul el végtelen lelkünk, és nem kell már kérnünk, hogy jöjjön vissza
Nem alhat ágy nélkül, ember sincs vágy nélkül, tudja, és létének vizét issza

De nem élhet együtt már azzal mint ténnyel, hogy van, és biztosan ebből tudja,
Hogy ha lehet, hogy nincs is, hát hogy lenne ő létteremtő
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2024 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább