A félelem fekete rózsa.
Most benned bontja szirmait.
Cserben hagyott az utolsó angyal.
Volt már minden, nem tágít a kín.
Se por, se bor, semmi nem segít.

Mocskos a hajnal, romokban hever.
Nem símogat semmilyen szél.
Válladon kígyók, halált sziszegnek.
A küszöbön túl gyilkos a tél.

Árnyék a havon, álarc a hóban.
A színpadon csak te, senki más.
Hideg van belül, kívül meg sötét.
Kell, hogy legyen egy újabb felvonás.

“Helló! Helló, barátom!”- így kezdtük el.
Másképp szól minden tíz év után.
Titkon még hiszed. Nem adtad fel.
Viszontlát téged az óceán.