Tóth Vera - Játszótér

Régen más volt az, mi jó,
tudtuk azt, hogy szaladni csak játékból való.
Néha kéne, hogy halkuljon a szó,
s vágyjunk kicsit megállni, ha az út nem járható.

Nem is fáj,
ugye érzed te is ennyi éppen jár,
Képzeld el, s talán
már szeretném is, hogy most öleljen át, ki vár.

Hisz mindig hív még egy játszótér,
még egy fontos bármi,
de sose félj, ha éppen vár egy szív,
csak szeress úgy, mint rég.

Hív még egy játszótér,
még egy fontos bármi,
de te legyél, kit ha vár egy szív,
megáll és csak él.

Régen szép is volt a más,
tudtuk azt, hogy minden holnap lehet változás.
Néha kérem, ha egyformára vált,
hogy úgy maradjon néhány percig még a nagy világ.

Nem is fáj,
ugye érzed te is ennyi éppen jár
Képzeld el, s talán
már szeretném is, hogy most öleljen át, ki vár.

Hisz mindig hív még egy játszótér,
még egy fontos bármi,
de sose félj, ha éppen vár egy szív,
csak szeress úgy, mint rég.

Hív még egy játszótér,
rég egy fontos bármi,
de te legyél, kit ha vár egy szív,
megáll és csak él.

Nem, nem is fáj,
ugye érzed te is ennyi éppen jár.
Képzeld el, s talán
már szeretném is, hogy most öleljen át, ki vár.

Hisz mindig hív még egy játszótér,
rég egy fontos bármi,
de sose félj, ha éppen vár egy szív,
csak szeress úgy, mint rég.

Hív még egy játszótér,
rég egy fontos bármi,
de te legyél, kit ha vár egy szív,
megáll és csak él.

Hív még egy játszótér,
rég egy fontos bármi,
de sose félj, ha éppen vár egy szív,
csak szeress úgy, mint rég.

Hív most épp egy szív,
hív most épp egy szív,
hív most épp egy szív,
hív most épp egy szív.