Paranova - Összevisszadal

Én nem, nem álmodozom sohasem arról,
hogy mi jöhetne még,
Nem érdekelnek a nagy szavak
és nem érdekel a lét.

Eddig reménykedtem a semmiben,
Vissza se néztem, csak elmenekültem,
Mer' látom már, hogy ez a sok szar
Mindig ott van mögöttem.

Mostmár beismerem, hogy hülye voltam,
mert minden szeretetemet
egy olyan embernek adtam,
aki sajnos nem érdemelte meg.

Még szerencse, hogy beláttam,
hogy az ember néha tévedhet,
és okosabb lettem,
megtanultam élvezni az életemet

Messzire nyúlna mindenki,
de sajnos nem engedi a karja,
sok mindenre képes az ember,
hogyha egyszer nagyon akarja!

Én már Csipkerózsika-álmomból
rég felébredtem a toronyszobában,
A herceget meg elzavartam,
Csak tűnjön el innen bátran.
Én nem vártam.

Én nem álmodozom,
és nemis ígérgetek,
csak táncolok és énekelek!

Én már nem álmodozom többé,
és nemis ígérgetek nektek,
csakis táncolok veletek,
nameg énekelek nektek!

Én már nem álmodozom,
és nemis ígérgetek,
csakis táncolok veletek,
nameg énekelek nektek!

Én már nem álmodozom,
és nemis ígérgetek,
csak táncolok veletek,
nameg énekelek nektek, mindenkinek!