Katona Klári - Kettőben a fél

Úgy vártam az éjszakát, mintha ismerném rég,
Erre járt, de nem maradt sok utána.
Kérdezted a csillagot, onnan biztos jól lát,
De nem vártad válaszát.
Úgysem értem szavát, azt mondják.

Kérleltem az álmokat, nekem azt hozzák el,
Ami jobban látható lehunyt szemmel.
Érintetlen hajnalok nekem árulják el,
Mit és hogyan tegyek.
De a varázsütés késett és én

R: Végre rájöttem, hordod a választ,
Ami engem benned rejt.
Csepp vagy könnyemben, s csend szívem legközepén,
Miért nem értettem én, hogy a kettőben a fél is egész.

Hátrahagyni vágyakat megélt szépek helyett,
Megoldás, de bánat jön csak utána.
Megnyugtatni szívedet úgyis felesleges,
Ki túllépni megtanul
Sosem felejti el, és addig vár míg

Végre rájössz, hogy hordod a választ,
Ami engem benned rejt.
Csepp vagy könnyemben, s csend szívem legközepén,
Miért nem értettem én, hogy a kettőben a fél is egész.

Hol késett annyi jó, régen annyira várt esély,
Késett, vagy téged várt, mikor érted meg csendes szavát, igazán

(Szóló)

R: Végre rájöttem, hordom a választ,
Ami engem benned rejt.
Csepp vagy könnyemben, s csend szívem legközepén,
Mert a kettőben a fél is egész.

Végre rájöttem, hordom a választ,
Ami engem benned rejt.
Csepp vagy könnyemben, s csend szívem legközepén,
Miért nem értettem én, hogy a kettőben a fél is egész.