A vörös malom (musical) - A Magister bemutatja a Vörös Malmot

Őfelségét érdekli a találmány!
Reméli, nem csupán vásári mutatvány!
Amit ő kíván, nem holmi csinálmány
Pokol fajnak dicsősége világszám!

Őfelsége kifejezett óhaja,
mellőzzük a protokollt a pokolba!
Ezért azt mondja, ne is ragozzam,
térjünk rögtön a dologra!

(Magister):
A felség óhaja parancs!
Úgy hát felséges uram, magas kormány,
engedelmükkel röviden ismertetni fogom
találmányom lényegét.
Én egy emberrontó gépet csináltam.
Műszaki neve pszicho korruptor.
Psziché az lélek,
korrumper annyit tesz, mint elrontani,
Pszicho korruptor, tehát lélekrontó.

Az én gépem, igazi büszke, ördögi gondolat.
Beledobsz egy ártatlan, tiszta,
becsületes embert és egy óra múlva
a másik végén kijön egy kész gazember!
Ahogy beledobod a jóembert,
sorra őrli meg az illúzióit,
koptatja a hitét,
szaggatja a tisztességét,
megtöri a szeretetét,
bepiszkolja a szerelmét,
megkeményíti a szívét,
elveszi a becsületét,
megőrli, mint a malom mindazt,
ami benne nemes, ami isteni!

(Őfelsége):
Bravo, Bravo, Bravo!

(Magister):
Fenn a Földön már régóta vannak
ilyen emberrontó intézmények.
A nagyvárosok.
Az ártatlan, vidéki jófiú felmegy Párizsba,
és Párizs húsz év alatt elrontja.
De ez húsz év!
Az én gépem elvégzi mindazt
hatvan perc alatt,
amire egy bűnös nagyvárosnak
húsz évre van szüksége.

(Őfelsége):
Bravo, Bravo, Bravo!

(Rex Infernus adjutánsa):
Őfelsége kívánja, hogy részletezze,
miből van összetéve az Ön csodagépe,
pár szóban, persze konkrétan,
adja elő, mi mennyi és honnét van!