Digital Scream - Az első nyár

Most magányos vagyok, mert te elhagytál,
páratlan álmaimban búcsú nélkül itthagytál.
Mondd mért történt meg ez, neked mért nem voltam jó?
Bármi volt, ezt most kérdezzd magadtól!
Merre jársz most nélkülem?
Más nem tölti be boldogtalan életem.
Emléked most is felkavar, érzem mély börtönbe zár,
téged vár a szenvedély, melyben szíved táncot jár.
REFR:
Óh nem lesz már oly vidám nyár,
elvitted tőlem a remény édes, fényes sugarát.
Hangod szép emlékét hűen őrzöm most is én.
Talán nem fáj, talán elfelejteném.
Az első csók, egy délután, óh, csak tudnád mit jelentett,
annyi érzés tört reám.....
Addig voltál csak velem, amíg mindent megkaptál,
becsaptál, becsaptál, becsaptál

Álom ami volt és ez megtörtént velem,
nemtudom elhinni, hogymásképp éljek nélküled.
Remény nélkül minden érzés egyre mélyebb ül le rám.
Várok holnapig, ahol társam a magány.
Mondd merre jársz most nélkülem?
Sajnos túl mély sebet ejtettél a szívemen.
Szemed hazug fényeit lelkemben hűen őrzöm én,
te már nem vársz minden éjjel, tovább nem kell több remény.
REFR:

REFR:

Van még remény, túlélem én, nyitva az ajtó,
lépd át a holnap küszöbén!
Ha egyszer azt mondtad: ennyi volt szívem, itt a vége!
akkor tényleg így legyen!
Engem ne várj, már úgy se fáj, ennyi elég volt a könnyekből,
ne hívj, ha nem muszály.
Kérlek újra el ne hidd, hogy rendben lesz megint,
már ne várj, engem ne várj, engem ne várj!