Kacsafarhát - Látod testvér

Látod testvér ez az élet, ilyenek vagyunk:
fiatalok, öregek, de úgyis meghalunk.
Sírba visz az álom, hideg van és fázom,
talán éppen utoljára fekszem itt az ágyon.
Ordibál a kakas,
de engem ez nem aggaszt:
nem ébredek soha többé fel,
itt az életem vége, hát menni kell.

Múlt, jelen és jövő: elmúlik az idő.
Ezt te is észre veszed, hiszen megőszül a fejed,
de nem törődsz vele
és nem törődsz bele
és nem törődsz azzal,
hogy 70 éves aggyal
még mindig nincsen semmid
és még mindig nincsen senkid!
Nincs egy olyan haver, barát, vagy span,
aki ott lenne veled mindenféle sz**ban.
Sz**ban, vagy jóban? – melegben vagy hóban…
A temetéseden sem lenne nagy tömeg:
talán a pap meg a sírkövek.

A túlvilágon azt hiszed, hogy megleled a helyed,
a föld alatt a csótányok meg lerágják a fejed!
Nem a mennyországba, hanem a pokolba jutsz!
Hiába menekülsz, szabadulni úgysem tudsz!
Ha egyszer bejutottál: örökre ott ragadsz!
Jobb, ha elviseled és nagyon veszteg maradsz!
Ezt szánták odafönn az égiek!
És te tiltakozni próbálsz? Még ilyet!

A lelkek vándorlása sem vonatkozik rád!
Tedd magad felelőssé, ez a te hibád:
rossz voltál életedben, ez az oka.
Nem születhetsz újjá többé soha!
A pokol legsötétebb bugyrába merülsz,
de lehet, hogy Lucifer szájába kerülsz.
Ennyi volt az életed, ez volt a te végzeted,
de már mindenki unja az élettörténeted!