1. Wolf Kati - What About My Dreams 
2. Blind Myself - Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért 0:00 [2010]
3. Bajdázó - Lekapcsolom a villanyt a fejemben... 
								Eradication - Utolsó vallomás
								 
																																								 
															
																												
							
							
							
							| Előadó: | Eradication | 
|---|---|
| Album: | Keressük! | 
| Szövegírók: | Stigma | 
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! | 
| Stílus: | Keressük! | 
| Címkék: | Keressük! | 
Megtekintve: Ma 3, összesen 19644 alkalommal
							Dalszöveg
																	Yo.. Stigma 2005-ben, ez itt az utolsó vallomás....
Lázadhatsz az élet ellen, de az meg nem változtatható
nagyon sokat kell tenned ahhoz hogy fordíts a kockán
Egyről hatra szenvedsz a pillanatnak élsz mert neked így jó
fejed felett lecsap a zápor, az isten átkoz
Már régen nem fohászkodsz, középső ujjad felmutatva káromkodsz
szemedben könnyek fejedbe káosz
Levelet küldesz fortunához, de nem hallgat meg elküld a faszba
elküld a faszba, gyűlölsz és számolsz
Az életed lepereg cigit gyújtasz majd megfulladsz
mihez nyúlhatsz testedbe mit fúrhatsz, mi az amit még elkúrhatsz
Közömbösség jön a ráadás a tortából nincsen több szelet
az erek fejedben pumpálnak veled, veled
Kihalt a szeretet hisz közeledbe nincs kit szeress
nincsen az akiért azt mondjad „élnem érdemes”
Bűnösnek mondanak majd mások
szemedbe mondhatnák, hogyha lehetne még „ezt azért nem vártuk”
Diszkréten elvonulsz a lelked legmélyére
átgondolod hogy az asztalra eddig mit tettél le
Tartozások csalódások, véreddel szembe
a családtagok szemébe' vesztes maradsz örökre
Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét
Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét
Hogy biztos legyél magadban érveid össze írod,írod
remegő kezeddel a tollat görcsösen fogod
Szárad a tinta, papíron vérző szavak
attól függetlenül kezed szalad, a szíved szakad
Könnyeid elmaszatolnak pár fontos dolgot
például bocsánatot kérsz tovább a helyzetet, hogy nem rontod
Örök boldogtalanságra kárhoztat az élet
nem vársz már semmi csak a túlvilágot kéred
Azt hitték egyszerű az életed „minek kell küzdened?”
leráztak ezzel azzal, hogy „ezt csak képzeled!”
Szemed minden nap könnybe lábad padlóra küld a bánat
szívedbe nem jut vér tested kiszárad
Parázsba fojtod a múltat és a jelent
visszagondolsz emlékezel, az emlékektől elkönnyezel
Homlokodra nagy L betű rácsillan durrr le a villany
a szemedből a gyávaság hirtelen elillan
Gondolkozol rájössz, hogy a szép napokat beképzelted
az arcodon a mosolyt csak fényképekről nézheted
Ha szembe álltál vigyorogtál, ha háttal álltál vicsorogtál
kiégett belsőddel a szíved legmélyén zokogtál
Utolsó sorok, sorok, utolsó érvek, érvek
ebből az árnyékvilágból én többet már nem kérek ..
Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét
Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét
															
				            
            
														
							
								
																Lázadhatsz az élet ellen, de az meg nem változtatható
nagyon sokat kell tenned ahhoz hogy fordíts a kockán
Egyről hatra szenvedsz a pillanatnak élsz mert neked így jó
fejed felett lecsap a zápor, az isten átkoz
Már régen nem fohászkodsz, középső ujjad felmutatva káromkodsz
szemedben könnyek fejedbe káosz
Levelet küldesz fortunához, de nem hallgat meg elküld a faszba
elküld a faszba, gyűlölsz és számolsz
Az életed lepereg cigit gyújtasz majd megfulladsz
mihez nyúlhatsz testedbe mit fúrhatsz, mi az amit még elkúrhatsz
Közömbösség jön a ráadás a tortából nincsen több szelet
az erek fejedben pumpálnak veled, veled
Kihalt a szeretet hisz közeledbe nincs kit szeress
nincsen az akiért azt mondjad „élnem érdemes”
Bűnösnek mondanak majd mások
szemedbe mondhatnák, hogyha lehetne még „ezt azért nem vártuk”
Diszkréten elvonulsz a lelked legmélyére
átgondolod hogy az asztalra eddig mit tettél le
Tartozások csalódások, véreddel szembe
a családtagok szemébe' vesztes maradsz örökre
Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét
Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét
Hogy biztos legyél magadban érveid össze írod,írod
remegő kezeddel a tollat görcsösen fogod
Szárad a tinta, papíron vérző szavak
attól függetlenül kezed szalad, a szíved szakad
Könnyeid elmaszatolnak pár fontos dolgot
például bocsánatot kérsz tovább a helyzetet, hogy nem rontod
Örök boldogtalanságra kárhoztat az élet
nem vársz már semmi csak a túlvilágot kéred
Azt hitték egyszerű az életed „minek kell küzdened?”
leráztak ezzel azzal, hogy „ezt csak képzeled!”
Szemed minden nap könnybe lábad padlóra küld a bánat
szívedbe nem jut vér tested kiszárad
Parázsba fojtod a múltat és a jelent
visszagondolsz emlékezel, az emlékektől elkönnyezel
Homlokodra nagy L betű rácsillan durrr le a villany
a szemedből a gyávaság hirtelen elillan
Gondolkozol rájössz, hogy a szép napokat beképzelted
az arcodon a mosolyt csak fényképekről nézheted
Ha szembe álltál vigyorogtál, ha háttal álltál vicsorogtál
kiégett belsőddel a szíved legmélyén zokogtál
Utolsó sorok, sorok, utolsó érvek, érvek
ebből az árnyékvilágból én többet már nem kérek ..
Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét
Életünk s halálunk napját részben magunk szabjuk
szárnyakon vagy sem az árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját kézzel saját fényét
számunkra a sötétség hozhatott csak lelki békét

 
																	

 
                                            					 
                        
         
                        
        











 
    
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!