Anna Karenina (musical) - Késő már

(Anna):
Még nem vagy ágyban?
Csend volt, azt hittem, alszol...

(Karnenin):
Miattad kerül az álom...

(Anna):
Rossz a kedved, feldúlt valami, már látom!

(Karenin):
Anna, óvnom kell téged!

(Anna):
Óvnod, ez kedves,
de hogy mitől, azt honnét sejtsem?
Túl hosszú volt az este,
túl jó volt tán a kedvem...

(Karenin):
Anna, kérlek, figyelj végre rám!
Nincs jogom, hogy megszabjam, kivel beszélj,
de számon kérhetem a kötelességed!
A jó híred, mit féltek,
tartozom magamnak s néked,
a fiúnknak és Istennek!

(Anna):
Baj, hogy levegőt vettem,
hogy nevettem végre?
Ilyen erővel félthetsz bármitől!
De mondd, miért?

(Karenin):
Sért, hogy bámultak, sért, hogy megszóltak,
sért, hogy semmit sem bánsz!

(Anna):
Oktalan gyermekként korholsz és rémeket látsz.

(Karenin):
Anna, oly kínos mindez!

(Anna):
Éjfél múlt...

(Karenin):
Kell, hogy érezd! Sorsunkkal játszol, vigyázz!
Vigyázz!

(Anna):
Késő, oly késő már!
Mind, amit tőlem vár, távoli, hazug, sivár!
"Sért, ahogy megszóltak!"...
"Játszol a sorsunkkal!"...
Csak szavak - és nincs súlyuk már!
"Törvény és illem"... Hazugság minden!
Gátak, korlátok, határ!
Holnap vár a boldogság!
Holnap... Vronszkíj vár!