Anna Karenina (musical) - Mért?

(Vronszkij):
Mért? Azt kérdi: mért?
Hisz tudja! Kell, hogy tudja!

(Anna):
Mért? Mért kínoz? Mért rémít meg?
Mért jött újra?

(Vronszkij):
Hogy kövessem mindig, bárhová megy!
Ez lett a sorsom, bocsássa meg!

(Anna):
Sorsról beszél?
Ha ön jó ember, felejtsen el, az égre kérem!

(Vronszkij):
Túl sokat kér, hisz minden szavát,
a mozdulatát is őrzi szívem!
Nem feledem sohase már!

(Anna):
Mért? Mért kell, hogy fájjon mindez?
Tűzként éget...

(Vronszkij):
Mért? Mért rejtsem némán, titkon,
azt, mit érzek?
Hisz számomra már nincs másik cél,
csak láthassam, csak halljam én!
Mind, ami eddig százfelé vitt,
most egy erőként vonz...

(Anna):
Boldoggá tesz és elkeserít,
egyszerre jó és rossz!

(Vronszkij):
Gyönyörű mosolyát követném, bármi vár.

(Közben Anna):
A húr, mit túlfeszít ... félek, elpattan s megöl!

(Anna):
Szánjon meg, kérem, felejtsen el!
Mért törné szét, mit jónak hittem?
Életem már a családomé!
Úgy menjen el, hogy nem lát többé!

(Közben Vronszkij):
Szánjon meg, kérem, ne űzzön el!
Mért törné szét egy szóval szívem?
Életem már a sírig öné!
Úgy menjen el, nem látom többé!
Követnem kell!

(Anna):
Engedjen el!

(Együtt):
Mért kéri ezt?
Jaj mért?