Utazás (Rockopera) - A buszon I.

(Robi):
Csókolom a kisztihandjuk, megjött a Robi,
én leszek a parancsnokuk, my name is Bobby.
A kis signorina jó előre ül,
hogy ne legyen a Robi egyedül.

(Rheinalder):
Kérem uram, megmondaná mi a helyzet?

(Robi):
A helyzet az, hogy mindnyájuknak jobb lesz odaát.

(Frau Kretschmer):
Aber was?

(Robi):
Menjünk, míg a tavarisok meg nem gondolják.
Egy pöccintés és máris duruzsol.
Az én öreg haverom.

(Cotteril):
Ezer éves, fogadom.

(Robi):
A jó magyar utakon.

(Avron):
Az lesz csak a siralom.

(Robi):
A Merciket is lehagyom.

(Herr Kretschmer):
Lerohadunk félúton.

(Robi):
Negyvennel is száguldhatunk bárhol.
Nyomás, nur nicht beszaren,
búcsút int Pável,
aztán tövig a gázt.
Nyomás, oké lesz minden,
velünk a Jóisten.

(Rheinalderné):
Billy kapod a frászt.

(Robi):
Csak Pestet gyorsan hagyjuk el.

(Avron):
Csak Bécsben lennénk már.

(Rheinalder):
A hajóhoz érjünk időben.

(Avron):
De vajon meddig lesz nyitott határ?

(Robi):
Tovább, tovább, te jó öreg kaszni,
tovább, amíg még szabad az út,
Apád, anyád, ha itt tudod hagyni,
a francba te jampi, hát annyi a múlt.

(Cotteril):
Szégyen, de a magyarokról alig tudtam mást:
vonzó nők és kedves lumpok, futball, paprikás.
De hogy bátorságból ők adnak leckét
a világnak, ez váratlanul ért.

(Rheinalder):
Hát Kossuthról és Rákócziról nem is hallott még?
Vér folyt itt a szabadságért évszázadonként.

(Herr Kretschmer):
A nagyszüleink innen mentek el.

(Robi):
Elmegy innen mindenki.

(Avron):
Az én apám is váradi.

(Robi):
Úgy szoktuk ezt mondani.

(Cotteril):
Fogadjuk, egy újabb vicc.

Avron:
A bokorban is vicc terem.

(Robi):
Ha minden magyar útra kel,
az utolsó a lámpát oltsa el.

(Mind):
Tovább, tovább, túl nagy a csend már,
tovább, amíg még szabad az út.
Tovább, ahol csak béke és rend vár,
Az osztrák sorompón, a határon túl.

(Robi):
Nyomás, elég a pártból,
akárhogy pártol
a sok kirgiz rokon.

Nyomás, Szibériától Ibériáig csak nem érnek utol.
SZB titkárt, párttitkárt, sok ÁVÓ-s bitangot,
begyűjtést és besúgást, jóccakát itt hagyok.

Tovább, tovább a lenini útnál
csak jobb lehet egy párizsi út,
Monsieur Robert, egy évtized múltán,
mint francia polgár, vesz húsz ilyen buszt.

(Billy):
Apu, az a bácsi ott magában beszél.

(Rheinalder):
Ülj le, kisfiam.

(Veres Pál):
Halott kisfiú, fekszik az út szélén.
A Knézich utcánál, kiégett tank, akár a szél.
Égő hús szagát hozza át a füst, a szél.
Döbbent némaság, senki nem beszél.

(Cotteril):
Segíthetek?

(Lady Ashton):
Bízza rám.
Megígértem Prescottéknak, hogy gondját viselem.
Van egy kis vizük?

(Herr Kretschmer):
Sörrel is lecsúszik.

(Frau Kretschmer):
Tessék.

(Lady Ashton):
Köszönöm.
Tessék, itt a gyógyszer.
Próbálj pihenni.

Hány évig vártam, hogy jelt adj,
hány évig várattak rád,
hány évet vett el tőled és tőlem
az átkozott világ.

(Robi):
Nyomás, még vagy három óra,
az fix, hogy este nyolcra
már Bécsben leszünk.

(Gyerekek):
Bécsben leszünk.

(Falucci):
Aludj, álmodj bambina, nem hagy el Maria.

(Avron):
Egész szépen megyünk.

(Gyerekek):
Szépen megyünk.

(Veres Pál):
Istenem, hol vagyunk?

(Lady Ashton):
Úton vagy, itt vagy velem.

(Robi):
Vár ránk a nagy szabadság.

(Lady Ashton):
Pihenj még!

(Veres Pál):
Ne hagyj el!

(Mind):
Tovább, tovább csak pár óra Bécsig,
tovább, talán már nem lehet baj.
Kihalt tanyák, kis fejkendős nénik,
egy puska se rémít, itt nincs csatazaj.

Tovább, tovább túl nagy a csend már,
tovább, amíg még szabad az út.
Tovább, ahol csak béke és rend vár,
az osztrák sorompón, a határon túl.

Tovább..

(Robi):
A tetves rohadt mindenit ennek a szemét világnak.
Ezt kapd ki Robi, nyugalom Bubi.
Semmi baj míg engem látnak.