Elisabeth (musical) - Mert egy császárnénak illik

(Sophie):
Hol van a császárné?

(Eszterházyné):
Még alszik, felség!

(Sophie):
Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (Eszterházyné el)
A szép császárné zsenge még,
ráfér még némi segítség!
Míg minden leckét jól megért,
rájön, hogy együttműködni miért jó!
Épp, mint egy paraszt, olyan ő!

(Udvarhölgy):
Tényleg!

(Sophie):
Nem, tudja azt, mi illendő!

(Udvarhölgy):
Kínos!

(Sophie):
Nem engedelmes és nem jó,
ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!
Ám egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!

(Udvarhölgyek):
Csakugyan!

(Elisabeth):
Mi történt?

(Sophie):
Mondd, ennyi alvás mért is kell?

(Elisabeth):
Mért ne?

(Sophie):
A lustulást nem tűröm el!

(Elisabeth):
Oly fáradt lettem!

(Sophie):
Mi bezzeg ötkor felkelünk,
épp, hogy az óra üt minden reggel!

(Elisabeth):
De az én férjem épp arra kért,
pihenjek, friss legyek mára!

(Sophie):
Pihenni mért, hisz elmondta azt,
ma éjjel megkímélt téged a násztól!

(Elisabeth):
Ezt nem hiszem!

(Sophie):
Hát én is alig!

(Elisabeth):
Hogy lehet ennyire bárdolatlan?

(Sophie):
A fiamnak nincs előttem titka!

(Elisabeth):
Ez nem igaz!

(Sophie):
Csak kérdezd meg tőle!

(Elisabeth):
Megkérdem!

(Sophie):
Mért nem hiszed el?
Csak rosszul jár, ki meg nem ért!

(Elisabeth):
Na persze!

(Sophie):
Ne vesszünk össze, nincs is mért!

(Elisabeth):
Hát nincs is!

(Sophie):
Az etikettet jegyezd meg jól,
és meg nem szól senki majd téged!

(Elisabeth):
Hadd üljek lóra!

(Sophie):
Butaság!

(Eszterházyné):
Nem elegáns!

(Sophie):
Egy császárné nem lovagol!

(Eszterházyné):
Rémes szeszély!

(Elisabeth):
Mért volna az?

(Sophie):
Az etikett megtiltja néked ezt,
így hát nem teszed!

(Sophie, Eszterházyné, udvarhölgyek):
Mert egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!
Illik önfeláldozóan élni értünk!

(Sophie):
Hadd lássam én a fogsorod!

(Eszterházyné):
Azt látnunk kell!

(Elisabeth):
Mért kéne?

(Sophie):
Tán nem túl nehéz?

(Eszterházyné):
Nyissa már ki hát!

(Sophie):
Túl sárga mind, ez szégyen így!

(Elisabeth):
Ló volnék én?

(Sophie):
No nem, de viszont bálvány!

(Elisabeth):
Csak kritizál, semmit nem enged,
minden, mit kívánok, elvesz!

(Sophie):
Azért teszem, hogy végül megértsd,
s hű lehess majd a császári elvhez!

(Elisabeth):
Azt mondom én, hogy féltékeny rám!

(Sophie):
Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!

(Elisabeth):
De én...

(Sophie):
Tanulj némi szerénységet!

(Elisabeth):
Jó volna...

(Sophie):
Nem!

(Elisabeth):
Lépj közbe, Franz Joseph!
Látod, hogy bánt az anyád!

(Sophie):
Fiam, nékem add őt át,

(Udvarhölgyek, Eszterházyné):
nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik
Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig!
nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk!

(Elisabeth):
Csak kínoz! Csak láncra fűz!
Segíts! Sose engedj át!

(Ferenc József):
A szívem, húz, hogy álljak melléd,
de hidd el, sokkal jobban tennénk,
ha mégis inkább őrá hallgatnánk!

(Sophie):
Légy kő!
Légy jég!