Sakk /musical/ - Anatolij és Molokov

Molokov:
Na, mit mondtam? Ennek már vége!
Egy őrülttel játszol.

Anatolij:
Túl brilliáns ez az őrült. Most legyintesz rá,
mert nem látod át, mit miért csinál.
De ugyanez a sakktáblán... Már életveszélyes.
Addig nevetsz rajta, amíg ő nem győz.
Megható ez a kis mutatvány itt,
ez az ember már tiszta roncs...
Szörnyen fél...
Érzi, már nem az, ki valaha volt,
jobb, ha visszavonul...
Non sense... Miért van az,
hogy ti mindig bedőltök még
minden hírverésnek?
Te csak pihenj, fiam! Mi vigyázunk rád.
Látod: óv a pártod!
Most nincs arra szükség,
hogy úgymond, segédek
elhitessék, hogy ő,
ki a legjobb a világon köztünk,
ma meghülyült, s csak rosszat lép -
mikor túlontúl is ép!
Jól van - ha gondolod - vigyázunk jobban,
hogy alá ne becsüljük őt! De jól tudod:
győzöl vagy vesztesz,
egy országot érint...
Hagyd a süket dumát! Hiszen én magam győzök,
vagy a balhét én viszem el...
Nem csak ez a tét itt!
Ma hazánkra figyel az egész világ!
Többről van itt szó most...
Ó, kérlek, ne lökd ezt a pártszöveget!
Tudom, jól belédverték, de elég,
mert sürget az idő most nagyon...
És nekem egy szekundáns kell!
Mert ugyebár győznöm kell...?
Mindent megkapsz, amit csak akarsz.
De értsd meg: te a játékot ismered,
én az embereket. Van egy gyenge pontja: a nő... Vedd el tőle, és összeomlik!
Királynőcsel? Ezt a változatot
én nem játszom.


/Molokov/
/Anatolij/
Biztos győzelem, finom eszközökkel.
Én inkább enélkül nyerek...
Ez a nő felér egy világbajnoksággal! Ötvenhatban valahogy eltűnt az apja - azóta nem igazán szeret minket... Kíváncsi vagyok, te leszel-e az első szovjet, akivel szóba áll?
Tudod, én csak bábukkal sakkozom.
És most szeretném elkezdeni...!


Kit álma űz, kit vágya kerget,
ki egybefűz ezernyi tervet...
Az voltam én... Ma nincsen álmom...
Ma győzni kell - és bármi áron!
Sok szép remény ma síma szükség...
Szerelmeid - a lángjuk füst rég...
Az ölelés - kínzó üresség...
Elveszett rég barátság, hűség...
Így most eszeveszett módon táncolok egy dróton!
Mint egy kicsi kölök, ringlispilen ülök - forog velem a kerék!
Nyomomban a másik fut, kifulladásig... Rohanok csak tovább -
nem tudom az okát, mégse mondom, hogy elég!
Mégse mondom, hogy állj meg!
Te nagy kerék - te őrült forgás...
Mert álmom űz - mert vágyam kerget...
Viselnem kell egy súlyos terhet...
Nem kérdezem: mi lesz a vége, ha a nagy kerék
lelassul végre...?
Addig eszeveszett módon táncolok egy dróton...
Mint egy kicsi kölök, ringlispilen ülök - forog velem a kerék...
Nyomomban a másik fut, kifulladásig... Rohanok csak tovább
jól tudom az okát, mégse mondom, hogy elég!
Hogyha vége van egyszer... Hol leszek én? Ott, ahol kezdtem...

Egy orosz:
Molokov küldött. Azt mondta, sakkozni akarsz.
Van még egy óránk a delegációk tárgyalása előtt.

Anatolij:
Menj a francba!