Dobos Attila - Te vagy a hangszerem

Életem, mit húrjaidon fontál nekem, elkísér
Egy kottába írt, olthatatlan szenvedély,
Mert benne él a holnap minden új remény,
Amiért élnem kell,
Te vagy a hangszerem!
Ki minden nappal más dalt dúdol el,
S hiszem, ez átsegít majd minden bajon,
Van hitem, ha itt vagy velem minden rezdülésemben
Csak játssz nekem!
Mert, meddig élnék, mondd hangod nélkül,
Meddig élhetnék?
Hiszen ott vagy minden dalban,
Nekem éreznem kell,
Sok őszinte hangban
Nem találnék mást, hogy mondjam el?
Hogy mondjam el?
Félek, túl kevés, én bármit adhatnék,
De a tűzbe mennék érted, bárcsak érthetnéd,
Nélküled már rég semmit sem érhetnék,
De nekem élnem kell,
Te vagy a hangszerem!
Veled az élet minden másodpercét élvezem,
A hangodat, már 100 közül felismerem,
Játssz, hogy mindig halljam, mert így van hitem,
Tarts életben!
Mert, meddig élnék, mondd hangod nélkül?!
Meddig élhetnék?
Hiszen ott vagy minden dalban,
Nekem éreznem kell,
Sok őszinte hangban,
Nem találnék mást, hogy mondjam el?
Meddig élnék, mondd hangod nélkül?!
Meddig élhetnék?
Hiszen ott vagy minden dalban,
Nekem éreznem kell,
Sok őszinte hangban,
Nem találnék mást, hogy mondjam el?
Hogy mondjam el?
Mert, meddig élnék, mondd hangod nélkül?!
Meddig élhetnék?
Hiszen ott vagy minden dalban,
Nekem éreznem kell,
Sok őszinte hangban,
Nem találnék mást, hogy mondjam el?
Mert, meddig élnék, mondd hangod nélkül?!
Meddig élhetnék?
Hiszen ott vagy minden dalban,
Nekem éreznem kell,
Sok őszinte hangban,
Nem találnék mást, hogy mondjam el?
Hogy mondjam el?