Karthago - Néma asszony

Kihalt, végtelen utakon, ahol meg nem áll a szél
Egyszer oda indulok, oda repülök hozzád én.
Titkos távoli falakon, sötét ablakok mögött
Él egy asszony egyedül, aki soha még nem beszélt.

És ott a város, az a furcsa régi ház
Tudom jól, egyszer vissza térek én.
És az asszony, ezer őrült emlék,
Valhol, ő emlékszik még rám.

Rázd le álmodat kedvesem,
Kezdj egy szép és új napt!
Mert most hozzád indulok,
S lelkem felragyog mindenen.

És egy érzeshez a remény
Hozzás húz és fogva tart.
Tudom, megtalállak én,
S meg pihenek nálad én.

Ott a város, az a furcsa régi ház
Tudom jól, egyszer vissza térek én.
És az asszony, ezer őrült emlék,
Valahol, ő emlékszik még rám.

Néma asszony! Gondolj rám még!
Ó édes asszony! Szavak nélkül is szerettél!
Néma asszony! Egyszer a szerelmem lettél!
Egy napon, mégis elengedtél!
Egy napon, elengedtél!

Néma asszony! Gondolj rám még!
Csendes asszony! Szótlanul szeress még!
Néma asszony! Újra a szerelmemem lennél!
Egy napon, újra elengednél!

Néma asszony! Gondolj rám még!
Csendes asszony! Szótlanul szeress még!
Néma asszony! Újra a szerelmemem lennél!
Egy napon, újra elengednél!
Egy napon, mégis elengednél!
Egy napon, elengednél!
Egy napon, mégis elengednél!