Karthago - Édes vad vihar

Mint egy szélvihar kitör egy álmos éjszakán.
Mint egy jégeső leszakadt nyári délután.
Ahol élt apám, ahol a gyermek voltam én.
Ahol a zord folyó vízesésbe ér.

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak szállnak, a lelkem ég.
Egy édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrölt szenvedély.

Néhány furcsa zaj.
Majd száz boldog kacaj.
Úgy ölelsz, hogy a szívem megszakad.

Valami ős erő húz hozzád szüntelen.
Valami rossz idő tépi szét életem.
Micsoda félelem, sok a hátulról jött szó.
Sose kérdeztem, te se kérdezd meddig jó.

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak állnak közöttünk rég.
De édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrült szenvedély.

Néhány furcsa zaj.
Tomboló vad vihar.
Úgy ölelj, hogy a szívem megszakad!

Angyal szárnyak, tűz és jég.
Vad árnyak árnyak állnak közöttünk rég.
De édes vad vihar, egy lázas furcsa dal.
Tiltott vágyak, őrölt szenvedély.

Néhány furcsa zaj
Tomboló vad vihar.
Úgy ölelj, hogy a szívem megszakad!

Édes vad vihar, ez a lázas furcsa dal.
Benned él, mint egy kínzó szenvedés.
Gyöngyház arcodon,
Egy halvány szép mosoly, elvarázsol minden éjszakán.
Ó minden éjszakán.