Koncz Zsuzsa - Szóljon a dal

Volt néhány év, talán csak néhány pillanat,
Mikor úgy éreztük, értünk szól az indulat.

Volt néhány dal, amiben a szívünk hangja szólt,
S amit addig nem mondhattunk el, mind benne volt.

És szólt az a dal, mint egy új remény,
A lelkünkhöz szólt, és szétáradt, mint a fény.

R: Hát szóljon a dal, és mondjuk újra el,
Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel!
Hát szóljon a dal, ha elfelejtenéd
Szóljon a dal, hogy itt vagyunk mi még!

Volt néhány év, mikor úgy tűnt, reménykedhetünk,
Hogy a hazugságok rabjai már nem leszünk.

És szólt az a dal, a szívünkre hatott
Hallgattunk rá, hittük, hogy jó.

Hallgass a szívedre, hallgass a szívedre
De a szívünk fáj, és annyira fáj, hogy ez túl sok már.

R: Hát szóljon a dal, és mondjuk újra el,
Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel!
Hát szóljon a dal, ha elfelejtenéd
Szóljon a dal, hogy itt vagyunk mi még!

És aki hallja és érzi,
Tudja, hogy nincs egyedül.

Hát szóljon a dal, csak így mondhatjuk el,
Szóljon a dal, hogy nem mi adtuk fel!
Hát szóljon a dal, hogy nem felejtjük el,
Szóljon a dal, és őrizzük, ha kell!

Hát szóljon a dal, még mindig itt vagyunk,
Szóljon a dal, mi összetartozunk!
Hát szóljon a dal, a szívünk válaszol,
Szóljon a dal, az életünkről szól.