Eszményi Viktória - Éjjel

Az óra körbe jár, leszállt az este.
Néhány lámpa néz a sötét úttestre.
Alszik már a város, minden rég kihalt.
A szél átölel, dúdol egy régi dalt.

Az éj magába zár, a hold is ásít.
Néma ablakon nézik ki áll ki
De jól tudják, hisz régi társ a rút magány,
Mely körbe leng e hűvös éjszakán.

Egy lány a félhomályból megszólít, s tovább táncol
Arcát nem láthatom hát rád emlékezem.
A félhomályból megszólít, s tovább táncol
Arcát nem láthatom hát rád emlékezem.

Lelkem mélyéről elszállt a kék madár,
Mély sebeket vájt, még most is úgy fáj.
Ellopta, összetörte szívemet
És véres szárnyakkal most rám nevet.

Évek telnek el, boldognak látszol.
Néhány pillanat és elvarázsol
Esténként ha szemed fenn az égen jár
Még feltűnik a szomorú kék madár.

Egy lány a félhomályból megszólít, s tovább táncol
Arcát nem láthatom hát rád emlékezem.
A félhomályból megszólít, s tovább táncol
Arcát nem láthatom, hát rád emlékezem.

Egy lány a félhomályból megszólít, s tovább táncol
Arcát nem láthatom hát rád emlékezem.
A félhomályból megszólít, s tovább táncol
Arcát nem láthatom, hát rád emlékezem.

Egy lány a félhomályból megszólít, s tovább táncol
Arcát nem láthatom hát rád emlékezem.
A félhomályból megszólít, s tovább táncol
Arcát nem láthatom, hát rád emlékezem.

Csak rád emlékezem...