1. Egyéb szövegek - Ballagási dalok - Ballag már a vén diák 
2. Manuel - Voodoo Baba (ft. Moriones)
3. TNT - Nem jön álom a szememre 0:00 [2001]
Gáspár Laci - Kikötők (duett Szekeres Adriennel)
| Előadó: | Gáspár Laci |
|---|---|
| Album: | És mégis forog a föld |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 4:26 |
| Szövegírók: |
Turczi István Nagy Tibor Béla |
|---|---|
|
Nagy Tibor |
|
| Kiadó: | EMI |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | érzelmes, fülbemászó, lelkis, múltidéző, nosztalgia, nyári, remény, romantikus, végtelen, vizes [+] |
Miről szól a(z) 'Kikötők (duett Szekeres Adriennel)' dalszöveg ?
A szöveg a múltban ragadt szerelem érzését írja le, ahol a nyugtalan vérem a szeretett személy felé hajt. Az érzés olyan, mintha egy különös ragyogás élné bennünk, amitől minden felragyog. A múlt fájdalmas emlékei, mint a régi arcok és lábnyomok, még mindig jelen vannak. A visszatérés a múltba félelmet és kísértést hoz, de a szerelem végtelen, mint az óceán. A ragyogás nélkül maradás örökké tartó állapotot jelez.
Megtekintve: Ma 5, összesen 105436 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át idebent.
Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol, szabadon.
Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.
Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled..
A szerelem, A szerelem...
Csak a csend ölel át idebent.
Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol, szabadon.
Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy visszatérsz, ahonnan indulni is félsz,
Ha a múlt megkísért utadon.
Hisz voltak fák, csillagok, voltak arcok, lábnyomok,
Ne tagadd, megmaradt, ami fáj.
Igen, így maradt, örökké végtelen ragyogás nélküled..
A szerelem, A szerelem...
Kikötők (duett Szekeres Adriennel) videók
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!