Kormorán - Játék Karácsonykor

Bárd az ég is, meg-megvillan,
lelkeket irtana.
Hamuszürke vatelinban
jajgat a kisbaba.
Csöpp ujjal az arany-lázas
tornyokra rámutat.
Anyja előtt bezárták az
urak a kapukat,
dön-dödi-dön-dön-dön,
dön-dödi-dön-dön-dön.

Gyenge arcát üti-veri
a havas zivatar,
ha a telet kiheveri
mit akar, mit akar!
A kis istent mi megszánjuk
emberek, állatok,
konyhácskája lesz a szájunk,
szedjétek lábatok,
dön-dödi-dön-dön-dön,
dön-dödi-dön-dön-dön.

Könnye van csak a a mamának,
az csorog tej helyett.
Soványkodó babájának
tejecskét fejjetek.
Hallgassuk, a csuda üveg
harmatot hogy csobog
szívet nyomni kell a süveg,
megszakad, úgy dobog,
dön-dödi-dön, dön-dödi-dön,
dön-dödi-dön, dön-dödi-dön.

Vércsöpp fut a jeges égre,
bíbor-gyöngy, mit jelent?
Ül Heródes gyihos ménre,
gyilkolni védtelent.
Fodros nyerge vastag tajték
kígyó a kengyele,
beledöbben a sok hajlék,
ádáz had jár vele,
dön-dödi-dön-dön-dön,
dön-dödi-dön-dön-dön.

Megmenekül, úgy remélem,
a fiú, a fiú,
kívánjuk, hogy sose féljen,
ne legyen szomorú.
Vigadjunk, hogy enni tud a
rongyosok új fia, –
kerekedjék, mint a duda,
orcája dundira.