Mystery - A Nap gyermeke

És mégis mi voltuk a hős utazók évmilliókon át.
Csak néhány nap még,
vagy néhány perc még.

Régen volt. Útjára kelt egy csillag és egy hold.
Épp úgy, mint annyi más.
Ha látták nem több, mint két pont talán.
Hozták a múló időt.
Látomás. Ez csupán varázslat és semmi más.
Vagyunk és eltűnünk.
Ki tudhatná innen hová megyünk,
és ott is így lesz-e majd.

Valakik réges-rég már nem vigyáznak ránk.
Valahol tévedtünk. Ez más világ.
Véget ér az Ős-repülés.
Majd tépett szárnnyal, némán ég tovább.
Csak néhány nap még, vagy néhány perc talán.

És így nem marad más, csak néhány kósza hír,
hogy volt egy égitest.
Távolról nézik majd a Nap gyermekét.
A porrá égett jövőt.

Valakik réges-rég már nem figyelnek ránk.
Valahol tévedtünk. Ez más világ.
Véget ér az Ős-repülés.
Majd tépett szárnnyal, némán ég tovább.
Csak néhány nap még, vagy néhány perc még.
És róla is születik talán egy legenda majd.

Volt egyszer egy „Neve-nincs” bolygó.
Csoda. Ősi csoda. És most hova tűnne el?
Csoda. Ősi csoda. Élni és éltetni kell.
Sok ezernyi év múlhatott el.
És jöttek zord idők. Vérengző farkasok támadtak rá.
Nem számít, hogy merre fordult
Általuk a világ mozdult el.
Ami jó, ami rossz. Mi a jó? Mi a rossz?
Minden, ami jó, megfordítható.
Hosszú vad csatákban pusztultak el népek és hős istenek.
De megannyi legenda él még, él még.
Száz kérdés és nincsen válasz. Ki is felelhetne rá.
Csak egy lélek fent az égből.
Harcok, miért? Mi jöhet még? Hol van a cél? Mi lesz elég?
Elférhetne minden más itt. Jó és jobb és szép és más is.


Valakik réges-rég már nem figyelnek ránk.
Valahol tévedtünk. Ez más világ.
Véget ér az Ős-repülés.
Majd tépett szárnnyal, némán ég tovább.

Nem kell ellenség.
Nem kell tűz és jég.
Hírmondónk az ég.
Csak néhány nap még, vagy néhány perc talán.