Mystery - Néma csillag

Itt most vége.
Északról Délre
gondízű átkot hord a szél.
Itt most vége.
Álmok elégnek.
És ordít az ég, és villan a Föld,
és a lángok körbe érnek.

Itt-ott felzokog a bánat.
Itt-ott már kísértetek járnak.
És még mennyi szörnyűség csak a pillanatra vár. Lesben áll.

Nézz körül! Nem is láthatsz mást.
Törpéből lesz az összes óriás.
Torz még ez a kép,
lehet, másoknak szép.
Nekem csúf. Csupa ellenség.

És most újból a háborúkról
szól a dal, és nem mond semmi szépet s jót.
Mindenki fél és
egyetlen kérdés:
Milyen gyűlölet képes összezúzni
ezt a gyönge és védtelen bolygót?

Itt-ott felzokog a bánat.
Itt-ott már kísértetek járnak.
Álmok nélkül eltűnünk és nem lesz folytatás.

Látszik az űrből hat csöndes földrész.
Ami baj van és zaj van az fönt elvész.
Látszik sok tenger. Mind békésen kék.
Csak a partokról szürkébb a kép.
Így is szép. De néhány dolgot újra kezdenék.

Látszik az űrből hat csöndes földrész.
Ami baj van és zaj van az fönt elvész.
Látszik sok tenger. Mind békésen kék.
Csak a partokról szürkébb a kép. (szürkébb a kép).

Eltűnünk mind! Élünk máshol, másképp,
és egy új bolygót tépünk majd szét.
Eljut a fény majd a Földünkhöz még.
De nem számít, hogy élt,
mert végleg hazatér
a néma csillagok közé.

Nem kell tűz – gyűlöletnek lángja.
Tűz – átkok hű barátja.
(Valahol) még biztos nem ég.
Ott élhetnénk.
(Ami jó) az ott van mind.
(Ami szép) csak az számít.
Elférhetnénk így.