Próza:
Ember ezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Az egyik gazdag lett, a másik szegény maradt, van aki palotában lakik, van aki a hidak alatt. De még ha szebbet is, jobbat is nyújt nekik az új idegen ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy.
A hazai szó hív, emlék, szemükbe könnyeket csal, s szívük mélyén fájó, vágyó himnusz lett ez a dal.

Kórus: (Oly szép boldog idő Oly szép régi idő )

1.
Oly távol messze van hazám
Csak még egyszer láthatnám
Az égbolt felhő vén Hold szellő
Mind róla mond mesét csupán

R.
Holdfényes májusok muskátlis ablakok
hozzátok száll minden álmom
Ott ahol él anyám ott van az én hazám
ott lennék boldog csupán

2.
A sorsom jó vagy rossz nekem (Oly szép boldog idő )
Itt minden minden idegen (Oly szép régi idő )
Más föld más ég más táj más nép
Bár csak otthon lehetnék

R.