Con-Tact - Elmúlt már

Elmúlt már.
Elmúlt már.

Sohasem hittem, hogy az, ami volt
Elmúlik egyszer, mit szívem dalolt,
Hogy úgy szeretsz, mint még senki mást.

Eltűnt egy nyár, most hideg a tél.
Szomorú arcom fújja a szél.
Bárhová nézek, minden Rólad szól.

Elmúlt már.
De úgy szeretem Őt.
A nap most messze jár,
Az éj ruhát ölt.

Elmúlt már.
De úgy kívánom Őt.
Egyszer úgyis visszatér,
S ad majd nekem erőt.

Most egyedül élek, mert senki sem vár.
A magánnyal harcolok, de nagyon fáj.
Szívem vérzik, lelkem összetört.

Sohasem hittem, hogy az, ami volt.
Elmúlik egyszer, mit ajkad dalolt.
Hogy úgy kívánsz, mint még senki mást.

Elmúlt már.
Elmúlt már.
Elmúlt már.
Elmúlt már.

Elmúlt már.
De úgy szeretem Őt.
A nap most messze jár,
Az éj ruhát ölt.

Elmúlt már.
De úgy kívánom Őt.
Egyszer úgyis visszatér,
S ad majd nekem erőt.

Elmúlt már.
De úgy szeretem Őt.
A nap most messze jár,
Az éj ruhát ölt.

Elmúlt már.
De úgy kívánom Őt.
Egyszer úgyis visszatér,
S ad majd nekem erőt.

Elmúlt már.
De úgy szeretem Őt.
A nap most messze jár,
Az éj ruhát ölt.

Elmúlt már.
De úgy kívánom Őt.
Egyszer úgyis visszatér,
S ad majd nekem erőt.

Elmúlt már.
A nap most messze jár.

Elmúlt már.
Egyszer úgyis visszatér,
S ad majd nekem erőt.